Fennállásának 125 éves évfordulóját ünnepli idén a sepsiszentgyörgyi Székely Nemzeti Múzeum. Kató Zoltán, a múzeum igazgatója jelezte, a Székely Nemzeti Múzeum alapítástörténete jó példa az egyéni teljesítmény és akarat, illetve a közösségi összefogás eredményességére. A megözvegyült Csereyné Zathureczky Emília 1875-ben fiai mellé nevelőnek Vasady Nagy Gyulát hívta, aki engedélyt kért a kúriában fellelt gazdag, de szervezetlen családi gyűjtemény rendezésére. Csereyné Zathureczky Emília 1877-ben megfogalmazta adományozó levelét, amelyben családi gyűjteményét felajánlja a köznek, hogy az a székelység közönségének közvagyonát képezze. Az alapítólevélben rendelkezett az intézmény nevéről (Székely Nemzeti Múzeum), szervezéséről és fenntartásáról. 1879. szeptember 15-én a Székely Mikó Kollégiumban a székely megyéket, illetve rendezett tanácsú városaikat képviselő elöljárói testület jegyzőkönyvileg átvette Csereyné Zathureczky Emília megbízottaitól a 8779 tárgyat számláló gyűjteményt. A Székely Nemzeti Múzeum idén szeptember 15-én tölti közintézményi státusának 125. évét. A múzeum gyűjteményei nem egy alkalommal csorbultak (például a bukaresti Nemzeti Múzeum gyűjteményének más intézményektől, így tőlük is, rekvirálásszerű elvételével a hetvenes évek elején), de a múzeum a legnagyobb érvágást a második világháború végén szenvedte el. Sepsiszentgyörgyről 1944 szeptemberében, a szovjet-román front előretörése miatt, budapesti felsőbb utasításra, 54 ládában legféltettebb kincseinket útnak indították, majd a szerelvény Zalaegerszegen szovjet bombázás áldozata lett. A pusztulást rendkívül kisszámú, sérült állapotú tárgy vészelte csak túl. Zalai küldöttség fogja elhozni az említett tárgyak szakmai dokumentációját. Hónapokon belül hazakerülnek a megmaradt tárgyak. /Váry O. Péter: A Székely Nemzeti Múzeum ünnepe: Egyszázados adósságtörlesztés. = Háromszék (Sepsiszentgyörgy), szept. 15./
2006. január 20.
1941 januárjában, a Vasgárda államcsíny-kísérletét megelőzően, fasiszta bandák 150 zsidót öltek meg, zsinagógákat, üzleteket, lakásokat dúltak fel, fosztottak ki. A halálos áldozatokról mértékadó forrás Manfred von Killinger bukaresti német nagykövet titkos jelentése. Mihail Sebastian író (Jurnal 1935–1944. Bukarest, 1996) megörökítette Radu Gyr költő zsidóellenes szónoklatait, idézte Camil Petrescut, aki panaszkodik, hogy neki nem jutott egy kiürített zsidó lakás. A pogrom dokumentumai több helyen megtalálhatók, ennek ellenére sokan tagadják a pogromot. Corneliu Vadim Tudor szenátor, a szélsőséges Nagy-Románia Párt elnöke Romania Mare című hetilapjában 1997 novemberétől végeérhetetlen cikksorozatot közölt. Szerzője Ion Coja bukaresti egyetemi tanár, a Vatra Romaneasca Egyesület alelnöke, aki szerint a bukaresti pogrom zsidó fantáziaszülemény. A neoholokauszt néven ismertté vált tagadás új doktrínája kapóra jött a román szélsőségesek számára. Hatékonysága 2003-ban érte el tetőfokát: június 13-án az Adrian Nastase vezette kormány nyilatkozatban szögezte le, hogy 1940-1944. között Romániában nem volt holokauszt. Corneliu Vadim Tudor és Ion Coja történelemrevíziója így állampolitikai rangra emelkedett. Az izraeli kormány, a romániai Zsidó Közösségek Szövetsége, valamint az Aven Amentza roma szervezet azonnal tiltakozott. A kormány ezért már június 18-án helyesbített. 2004. november 11-én a Nobel-díjas Elie Wiesel, a Romániai Holokausztot Tanulmányozó Nemzetközi Bizottság elnöke Ion Iliescu elnöknek dokumentumokat mutatott be, amelyekből kiderül, hogy a korabeli hatóságok 280-380 ezer román és ukrán zsidó haláláért felelősek. Iliescu elnök hirtelen megvilágosodott: „A holokauszt történelmünk egyik súlyos tévedése, amelynek felelősségét a román államnak vállalnia kell.” Ezt követően a kormány október 9-ét a holokauszt napjává nyilvánította. Úgyszintén a nagy fordulat jele volt, hogy ezelőtt egy évvel, a bukaresti pogrom évfordulója alkalmából, a Nemzeti Múzeumban megnyílt a Holokauszt 1933-1945 dokumentumkiállítás. Jelen volt Ion Iliescu elnök is, aki beszédét ezzel kezdte: „Az emlékezéshez bátorság kell.” A szélsőséges erők hangadói tüntetőleg távol maradtak. /Barabás István: Pogrom és a neoholokauszt. = Új Magyar Szó (Bukarest), jan. 20./
2006. szeptember 29.
Nagyenyeden a természetrajzi, valamint történelmi múzeum megalakulásának 210. évfordulóját ünnepli a város. A múzeum alapításának az 1796-os évet tekintik, amikor Benkő Ferenc professzor külön választotta a Bethlen-könyvtárban őrzött tekintélyes gyűjteményt a könyvtár anyagától. Alapítási dokumentumként a Bethlen Gábor Dokumentációs Könyvtárban őrzött A ritkaságok és természeti dolgok Múzeuma címet viselő, Benkő Ferenc 1796-ban kézzel írt leltára szolgál. A mai Románia területén elsőként a székelyudvarhelyi múzeum 1772-ben, majd a nagyszebeni 1790-ben, a iasi-i Természetrajzi Múzeum és a bukaresti Nemzeti Múzeum 1834-ben, a balázsfalvi Természettörténeti Múzeum 1850-ben, a kolozsvári Erdélyi Múzeum 1859-ben létesült. Mint természetrajzi múzeum azonban a nagyenyedi vitathatatlanul az első az országban. A Bethlen Kollégium 1948-ban történt államosítása után 1950-ben a múzeumot kettéválasztották. A Történelmi Múzeum a Fejedelmi Palotába (vár) költözött. Az akkor átvett kb. 7000 tárgy jelenleg 30 000-re bővült, főleg az ásatások során előkerült leletekkel. A Természetrajzi Múzeum a Kollégium épületében maradt és a Fenichel-gyűjteménynek köszönhetően, tudományos értéke alapján a bukaresti Grigore Antipa után a másodikként tartják számon az országban. Az Erdélyi Református Egyházkerület mindkét múzeumot visszaigényli, az államosításkor készült leltár eltűnt. Az 1950-es kettéváláskor készült és megőrzött leltár szerint valamennyi tárgy a román állam tulajdonát képezi. A Bethlen Dokumentációs Könyvtár államosítási leltára viszont minden további nélkül előkerült, így az átadás is zökkenőmentesen megtörtént. /Takács Ildikó: 210 évesek az enyedi múzeumok. = Nyugati Jelen (Arad), szept. 29./
2007. január 31.
A kommunizmus éveinek emléket állító tárlat nyílt január 26-án Bukarestben a Román Nemzeti Múzeumban. A kiállítás időpontja nem véletlen, hiszen ekkor volt a néhai diktátor, Nicolae Ceausescu születésnapja. A kiállítás a személyi kultuszt mutatja be, továbbá a kollektív tudat, a történelmi múlt rombolását. /Aranykor: propaganda és valóság között. = Szabadság (Kolozsvár), jan. 31./
